NOCTAMBULA ÉS ÖNMAGÁBAN Soha nem fogja megtudni, úgy élte át az életed, mint egy hurrikánerejű szél. Nyári. Tetszés szer

NOCTAMBULA ÉS ÖNMAGÁBAN Soha nem fogja megtudni, úgy élte át az életed, mint egy hurrikánerejű szél. Nyári. Tetszés szerint megnyitotta a zsilipeket, elfeledett és csendes, és szabadjára engedett egy Tempest. Ahogy az ablak felé nézel, a szemed megáll ennél a furcsa őszi fény hamarosan csökken a nap, és a kezed kezd felébredni Emlékszel a megfoghatatlan kinézetére, a mosolyára, a szája rictusára, a gesztusra, ujjait, a szemöldöke ívelt kérdezés egy költői kérdés, mint a ajkak nyitott a mosolyaz éles orr, szobrászatiprofil, amely úgy nézett ki, összegömbölyödve az ölelés lyuk. Ahogy becsukod a szemed, elengeded a könyvet, távol a a kezed megáll egy pillanatra a fej hátsó részén, majd az ujjaid lemennek lassan letekeri a nyakát, miközben, emlékszel az ajka illatára, a melega nyakát, a végtelen gyengédség, amellyel a kezét ült a csípő és megcsúszott. Nem, még csak nem is tudott róla. Sosem fogja megtudni a neved. Huszonnégy órás eksztatikusak voltak, éjjel-nappal, aludtak, álmodik, ébredés, vágy, érzés, jön vissza, növekszik, enramaga a izzadság áztatás a lapokat, áztatás a szervek, csúszik, szája a kereséstől, a legyőzött test ívelt, alá és emelkedik álom újra és újra és újra és újra Ma, visszatekintve és sikoltozva, tudod, nem lesz Soha nem tudta meg ismerni a vihart, amit elszabadított. Soha nem fogod megtudni a nevét. Emlékszel, és a hőség elkezd csapkodni a lábad között, elbújik a hasában, és mélyeket lélegzik, kényelmesen. és a mellkas nem ad, hogy tartsa ezt a sóhaj fulladt, remeg, tegye fel a kezét, és akkor szorítasz, sietsz, miközben nyögsz Egyedül vagyok, a könyv lecsúszott a szoknyámról, elcseszett. a lábaim között, a blúz kigombolt fel a derék gombot, mint egy álom voltam vetkőzni tudtukon kívül, és szinte meztelen, és van egy csomó, amit Vedd el. Amikor a lélek még mindig a bőr nyugszik unscame, kényeztetett, achilles és meglehetősen oszcilláló csak a dörzsölés egy ruhadarab, a pulóvert, hogy al esik dörzsöli több, mint kellene, és ad vissza egy élő mellbimbó, a nadrág, hogy sarokba szorítja a derekát és körülmetélt, a cipzár, amely összehúzódik, mint egy második a bőrét a szeméremcsont görbéjéhez.. a melltartót, amit kigombolok, és kilélegzem a több a kiadás, hogy nincs kukkoló látni Egyetlen És meztelenül fekszel a lepedőd között. Úgy dönt, hogy nem nap, hogy fedezi, úgy dönt, hogy feladja a dörzsölés a ruhák, úgy dönt, hogy azt szeretné, hogy a lapok megfeleljenek a testednek, vigasztalják, teljesség, minden sejt etye-p Nagyon jól ismert hely, a tér végre .. ahol kivetíti a vágysz, és magadnak felelsz. A kezed megkezdi az utazást, majdnem rituális, majdnem megáll a senosy görbéjén, majd csúsztassa az indexet a kontúr, a melled szélénél, amit tartasz, a légzésed lő, az orruszonyok vegye fel az összes szag, amit kibocsát magát, akkor Tudod, ismered magad, tudod, hogy kezdesz leállni. ,Rövidítse le őket a mellbimbó és a puha, és kitartóan, dörzsölje, a mellbimbó lázadók és a nő akkor gyúrni a textúra, akkor megfelelnek a lépést, az egyik és a másik, ajakak kinyílnak, ahogy a pálcá tágan a párnán, és láb emelkedik megszabadítva önt a pontatlan súlya a lapot. A tenyered a mellkasodhoz ér, majdnem olyan, mint egy toll, szinte dörzsölés nélkül hagyja a meglazult a mellbimbók, és gyere le. csak két ujjak jelölje meg az utat, hasa le, azt szeretné, hogy ott, de az ujjait úgy dönt, séta a ingles a nyitott lábak kapnak az ujjait, a kezét, hogy simogatja a térdtől a szeméremcsontig a comb belsejét, amely elfelejtett, adja vissza a sóvárgást. De még mindig nem kell a saját kezed. Megizzasztasz, kívánok, elkésel. És te nyögés, tudod, mi quieres.la lágyék így, tudod, hogy hagyja abba, akkor magad szenved, akkor magad marad a a kölcsönhatás, a gimes és az ív előzése szinte sikítani. A kezed, öt ujj, alig várja, hogy érezze, újra kinyissa és elfoglalja, tömeg fel és le mozog laceratingly.. hallod a nyögést, és folytatod, a lassú ütemben, egy másik nyögés, és menj tovább,.. a lába bezárult azáltal, hogy kéz, hogy kezd végrehajtani egy túlcsorduló ritmust. A combizmok teszik a dolgukat, az ujjaid, a manoy reszketés Még egy nyögés. Levetkőzöl az életről, a lepedőn. Zene Már régen elfogyott, és reszketni kezdtél a lepedőtől, kikapcsolod a lámpát, elnémítod a bensőséges tanúságot, és tudod, hogy ma Álom.. a bőre illatával, a csókjai nak ízével, az emlékekkel .. A saját nyelved ad egy csókot. Későre jár. Aludj, álmodj, a kezed, a bőröd és a sajátod. Kívánság. Alszom, álmodom. a kezem, a bőröm és a saját Kívánság