Nőszülő fiú voltam, de vékony testalkatú, lekerekített fenekem volt, kissé nőies, a hajamat a hátam gödöréig hordtam. Bá

Nőszülő fiú voltam, de vékony testalkatú, lekerekített fenekem volt, kissé nőies, a hajamat a hátam gödöréig hordtam. Bár néhány férfi felajánlotta, hogy velem marad, ez nem az enyém. Jól éreztem magam ember. Nem volt családom, egész gyerekkoromat árvaházban nőttem fel, és amikor betöltöttem a 18. évet, elkezdtem dolgozni, és onnan is kikerültem. Időnként elég volt szobát bérelni és kajálni, ami kevés volt, ezért sovány maradtam. Nem volt családom, nem ismertem a szüleimet, nagybátyáimat, unokatestvéreimet, egy ház ajtajában találtak rám, de nem maradtak nálam, hanem hívták a hatóságokat, és egész életemet árvaházakban éltem le az államban. Egész gyerekkoromat töltöttem, és senki nem fogadott örökbe. A fiúk bántalmaztak, mert szemtelen voltam. Női szamárnak neveztek. Szóval felnõttem azzal a traumával és öntudattal a fenekem és a kissé nõies formáim miatt, a nõk, akikkel együtt voltam, tetszettek, szerettek megfordítani. Hetente háromszor kiment a klubba, és mindig próbált flörtölni. A gondom a pénz volt. Egyik napon odajött hozzám egy orosz székes érett férfi, és azt mondta, hogy bárkivel is jött, nincsenek barátaim, egyedül. Megpróbált venni nekem néhány italt, de visszautasítottam, nem voltam meleg, és kéjes tekintetem volt. Nagyon kényelmetlenül éreztem magam és elmentem. Éppen amikor hazaértem, valaki hátulról megragadott egy erős szagú folyadékkal, kloroformmal megtöltött zsebkendővel, és eszméletlenül estem. Amikor felébredtem, egy ablak nélküli szobában voltam, a villanyt lekapcsolták. Amikor bekapcsoltam, olyan képet láttam, amitől ismét majdnem elvesztettem az eszméletemet, de a benyomás alapján a szobát tükrök vették körül, és egy nő tükröződött bennük. Én voltam, egy nagyon nőies rózsaszín hálóingbe voltam öltözve, plusz egy kis tanga. A testem teljesen le volt borotválva, sminkeltem, a hajam pedig szőkére volt festve, nagyon nőies, hullámos vágással. A szobában volt egy nagyon nagy szekrényem, majdnem akkora, mint a szoba, ahol csak nagyon szexi női ruhák voltak, mind az én méretemben. Volt még asztal, cső, egyfajta kabaré, óriás televízió, LED típusú, plazma, ez nem számított abban az ometóban. Sikítani kezdtem, ki a fene csinálta ezt velem, de senki nem válaszolt. A szobában volt egy bútordarab mindenféle sminkkel, és egy tükör reflektorokkal, mint egy színésznő öltözőjében. Nem értettem, mi történik. Sok órát töltöttem, és kezdtem éhes lenni, és sikoltoztam, hogy mi a fenét akarnak éheztetni. Hirtelen megszólalt a televízió, és kicsinek tűnt, azt mondta, hogy ő az oktatóm. Beírta a Skype-ot, és azt mondta, hogy ha enni akarok, követnem kell néhány utasítást. Azt mondta neki, hogy rohadjon le. Miután ezt elmondta neki, a tévé kikapcsolt. És több órát töltöttem. Tudom, mennyi idő telt el. De haldokoltam az éhségtől és a szomjúságtól, és azt mondtam, hogy tervezek együttműködni, de kérlek, adj enni. Kinyílt egy nyílás, forgó konzollal, salátával, egy kis főtt csirkével és turmixszal. Minden jól indult. tartozom vele. A tévé bekapcsolt, mondták, ezúttal elengedjük. De ha enni akarsz, először tisztálkodnod kell, tisztálkodnod kell, sminkelned és öltözködnod kell az érzésed szerint. Meg kell tanulnod nőként viselkedni. ettem, miközben kicsordult a könnyem. Folytatás... a következő hosszabb... P.S. Várom az észrevételeket, javaslatokat, az email címem