Határozottan stilizált ember vagyok. Nem panaszkodhatok. Az egyetemi szakmámból élek, van egy gyönyörű és szenvedélyes f

Határozottan stilizált ember vagyok. Nem panaszkodhatok. Az egyetemi szakmámból élek, van egy gyönyörű és szenvedélyes feleségem idegen származású, és egy imádnivaló lányom. Szerencsés, alapvetően sikeres ember vagyok. Élvezem az életet annak minden intenzitásával, vagy legalábbis ez az, amit megpróbálok csinálni minden második az én létezését. Ez az egyetlen dolog, amit fogok venni, ha ez az én dolgom, hogy elhagyja: a kellemes és egyéb érzéseket, amit tapasztalt. A higgadtságom ellenére, elismerem, hogy egy kiolthatatlan tűz ég bennem. Annyira eladom a női nemet, hogy nem érdekel a szexuális irányultsága. A férfiaknak tudniuk kell, hogy semmi sem hasonlítható a női érzékenység finomságához, hogy feladják szenvedélyüket, és feladják magukat, amikor sikerül elvenniük azokat a hamis szerénységeket, amelyeket mi, férfiak az évszázadok során rájuk erőltettünk. Megvan a szexuális reakció a bőrvirágra, de még mindig nem vagyok kicsapongó. Szeretem a nőt, aki leveszi a ruháit a lelkét, és azt mutatja, hogy hesped, mint egy kiváló nő. Sok mindent élveztem egész életemben. Mindig is a szex osztályon kívülijének tartottam magam, de azt mondják, hogy "aki megöli a vasat, meghal"... Én szeretem az irodalom és olvasni mindent egy kicsit, a leginkább tehertől az egyetemes klasszikusok a legszerényebb hozzájárulása egy amatőr egy történet honlapján. Már boldog, hogy olvassa fel-to-tone történeteket egy ideig, néhány kifejezettebb is kevesebb. Szinte mindegyikkel maszturbáltam, és kifogtam a feszültséget. Másokkal szerencsés voltam, hogy megoszthattam az égő titkomat a feleségemmel, még akkor is, ha még csak nem is vette észre. Ez egy másik öröm, hogy úgy érzem, ha elégedett vagyok, eltér az egyik, hogy a társam szerető tudja, hogyan kell adni nekem nagyon jól, és az egyik, hogy én is élvezem, hogy a delírium. De nem sokkal ezelőtt belefutottam egy nőbe, aki tőlünk kezdve úgy viselkedett, mint ha senki, úgy nézett ki, mint azok a karakterek, akiket minden nap olvastam. Egyike azoknak a hölgyeknek, akik jéggel vannak kint, tüzelnek odabent, egy kihívás egy olyan fickónak, mint én. A hely, ahol találkoztam vele felállt, hogy őt minden nap, és én mindig keresi a módját, hogy egybeessen vele, hogy vegyenek részt egy ártatlan beszélgetés, olyan elegáns, mint a tárgya a bőröm, a beszélgetés, hogy ő biztosan elfelejtette, amint besétált az ajtón, hogy a vegyület. És ott maradtam, csendben, elveszetten, álmodozva a szájáról, vágyva egy csókra, ami soha nem jön el. És aztán a szokásos, a rutinom, a kötelességeim, és a hallgatásomban ő, mindig a fiatalabb éveivel, mint az enyémmel. Tudom, hogy ez nem a te stílusod, bébi, de az izgalom, amit provokálsz, megérdemli, hogy úgy hívjam a dolgokat, ahogy érzem őket. Ne kérd, hogy úgy fejezzem ki magam, mint te, mert nézd, mit tettél velem. A vérem szétreped az ereimben, amikor elképzellek abban a helyzetben, amit olvasok. Őrülten kezdek gondolkodni, és minden reakciót kitalálsz, a tetteimre várva. Ha játszol velem, én meg engedem, elcsábítasz anélkül, hogy ismernélek, és elkezdünk függeni a szavaidtól és a gesztusaidtól. Féltékeny vagyok arra az emberre, aki talán az életed része. Hogy én szeretnék én lenni az, aki átvezet és felrobbant! Már nem iztol szoktál fel, felmelegítesz, túlmelegítesz, nem tudod, mennyire sajnálom a nadrágom szűkségét, amikor rád gondolok. Milyen finom pimasz ságod van, drágám. Nem mintha láttál volna, de a jól kitöltött női státuszod lehetővé teszi, hogy tökéletesen megtudd a férfi égetés titkait. A fürdőszobába menekülök, és elengedem a szörnyemet, azt a forró húst, ami a lábaim között lóg, úgy tűnik, hogy elengedek egy sóhajt, és egy saját életem könyörög egy barátságos kézért, hogy megszárítsam a könnyeit, amik szüntelenül futnak át a fején. Ó, bébi, bébi, olyan forró vagyok, hogy be kell csuknom a szemem, miközben a kezem becsukódik a végtagomon, és egy szettbe olvad. A mélyre akarlak szögezni, amíg azt nem mondod, hogy nem tudod tovább csinálni. Több, több, több, ahhhhh. Kinyitom a szemem, és emelje fel az arcomat, amíg én is ringató azt a hűtés lágyság; Belenézek a tükörbe, és úgy nézek ki, lebomlott örömmel, és mint egy délibáb ott jelen szőni, meztelenül, mint egy gyöngyház baba, a fehér mellek, tele, antojables. Add ide, hogy csillapítsaam a szomjam, és megtöltsem a szökőkutat, mert én is el akarok tévedni a lábaid között, szerelem... Kezdek megőrülni, alig várom, hogy igyak a kancsó az élet. Add ide a nyelved, mondd el, és ajánld fel teljes elhagyatottságban, és a melegséget, ami engedelmeskedik neked. Ne mondd, hogy én vagyok a botot, nem akarok beszélni veled, mint az a baba, de nem látod, hogy olyan, mint egy vasaló, hogy nem akar olvadni, ha ez a csöpögő barlangban? A szádba teszed, mint egy birtokost, mert te is szeretsz és megőrülsz, megkortyolgatod, szopogatod, megízleled, de a teljes heréim mellett szorítod a tövénél, a megfelelő időben, amikor az édes szádban kelek ki. Ha többet akarsz, én megadom neked... Törődsz velem, mert tudod, hogy ez az őrületbe kerget. A pofóm fürdőzésével gyömök a gyümölcslevek örömére. Nem akarsz kiömleni, hacsak nem vagyok benned, és nem tagadhatom, mert teljesen letérdelek a lábaid előtt, hercegnőm. Pontos ütemben, szuggesztív erővel, mert azt akarom, hogy azonnal fejezd be, és én is, a gyümölcslevek beáztatnak, az illatod megőrjít, a nevedet kiáltom, és betörsz a számba a forró nyelveddel, forró, nedves, gyönyörű. Nem hiszem, hogy sokáig bírom. Ne nevess, kislány, nézd meg ezt az embert a kedvedért. Gyerünk, adj egy kis megkönnyebbülést, és vigyél veled, ahová csak akarsz. Légy a lovasom... Meglovagolsz, lovagolsz rajtam, nyögsz a bestiális női teljességedben, nincs semmi, ami megnyugtatja a melegedet, kivéve a forró tejemet, ami küzd, hogy kijusson és elárasszon. Imádkozom magamban, hogy varázsolj, és imádott tested megsebezne, vagy bajnoki port kell dobnom a feleségemre ma este. De mit mondok, ha látom, hogy vele csinálod? Ó, szóval, megyek, végeztem, végeztem... ssssiiiiiiiiii. Ó, istenem!!! Az utolsó csepp az én vastag mag esik a földre, mint az utolsó észterező a péniszem megnyugszik. Kinyitom a szemem, és látom, hogy elmentél, visszatérve lelkem titkos lakhelyére, arra a helyre, amit sürgető és ünnepélyes módon követelténi és ünnepélyesen követelténi akartál. Szeretlek, akarlak, meghalok érted, imádott nőért. El kell mondanom ezt az élményt, de elveszítenék téged, alig várom, hogy újra lássalak, és egy pillanatra arról álmodjak, hogy a lubridai álmaidban vagyok. Ó, kincsem, nincs senki a világon, aki annyira bálványozna téged, mint én...