Először is el kell mondanom, hogy mindig is magányos ember voltam, és a női oldalammal való első találkozásom története

Először is el kell mondanom, hogy mindig is magányos ember voltam, és a női oldalammal való első találkozásom története 3-4 éves koromban kezdődik. Anyám elvitt a testvéreimmel együtt fürödni (két nővérem és a bátyám). Általában tiszta ruhát hozott mindenkinek, de egy alkalommal nem. Nem érdekelne, mert mindig az ő ruháit hordtam (és tettem is, de rossz szándék nélkül én is apa ruháit hordtam). Amikor a fiúk mindig játszottak, teljesen egyedül voltam, mert azt mondták, hogy nem játszanak lányokkal, és ezt nem értettem, és bár a lányok mindig meghívtak játszani a babáikkal, mindig visszautasítottam a meghívást, de az igazi történet akkor kezdődik, amikor még csak 7 éves voltam, a bátyámnak, aki a legidősebb és 4 évvel idősebb nálam, nagyon nagy magazinok gyűjteménye volt, de egy nap úgy döntött, hogy eldobja őket az anyámtól. példamutató büntetésben részesítsen, ha elmondom a bátyámnak, hogy akkoriban egy folyóirat jött. családi találkozó, amikor a bátyám megkérdezte nem hazudhattam neki és bevallottam az igazat, ahogy az várható volt, nagy vita alakult ki, végül anyám nagyon feldúltan keresett meg... -Figyelmeztettelek, úgy viselkedsz, mint egy lány, panaszkodsz, mint egy lány és most úgy pletykálsz, mint egy lány, ezt akarod? Hogy lányként bánik veled? Hát akkor én úgy fogok bánni veled, mint egy öregasszonnyal...- Be kell vallanom, hogy nagyon féltem és sírtam. Anyám bement abba a szobába, ahol a bátyáimmal aludtunk (a nővéreim az egyik ágyban aludtak, én meg a bátyám a másikban), anyám pár perc múlva visszajött, nagyon határozottan rám nézett, behúzott a szobába és becsukta. Amikor megláttam a nővéreim ruháit az ágyon, és anyám megparancsolta, hogy vetkőzzek le, nemet mondtam, ezért megpofozott és elkezdett vetkőzni. Amikor már nem volt rajtam semmilyen ruha, felvett rám egy rózsaszín csipkebugyit. Nem tiltakoztam, mert féltem egy újabb ütéstől. Aztán néhány harisnya masnival és egy melltartó. Befejezésül egy sötétkék ruhát vett fel, ami nagyon szép volt, de akkoriban azt hittem, ez a legutálatosabb dolog a világon. Néhány szalagot tett a hajamba. Anyám Elvette a táskáját, és azt mondta, hogy mivel most kislány, sírva megy a piacra, én könyörögtem neki, hogy ne csinálja, mert a gyerekek, akik mindig megütöttek és gúnyolódtak, kint játszottak az utcán, de nem törődött vele, és így kivitt az utcára. Soha nem kaptam ekkora megaláztatást. Csak lesütöttem a tekintetem, és sétálni tudtam. Anyám a piacon találkozott egy ismerősével, miután üdvözölték egymást, felemelte az arcát és azt mondta - Milyen szép lány, ő a lányod? Anyám igenlően válaszolt, és egy új könnycsepp gördült végig az arcomon. Az idegen a szemembe nézett és elmondta -Az olyan csinos lányoknak, mint amilyen neked kell lenni, csak a csúnya lányok szomorúak és sírnak, de te nagyon csinos vagy... Másnap lesz a családi összejövetel, és hamisan reméltem, hogy anyu haragja eltűnik, de ezúttal nem így történt, nagyobb odafigyeléssel készültem, vettem egy fekete bársonyruhát, fekete tiarát tettem a fejemre, és rózsaszín rúzst tettem a számra, amikor a család összeszedte a gúnyt felém, nem vártam meg az összes unokatestvéremet és a nagybátyámat..." és a teraszon sírva fakadtam, hallottam néhány lépést, és ott volt a bátyám. Aki velem történt, gyűlölettel nézett rá, és azt hittem, hogy követett, hogy folytassa a gúnyolódását, letörölte a könnyeket az arcomról és elmondta -Ne sírj már, nem tudják mit mondanak, nekem te vagy a legszebb és legszebb lány mind közül...- Amikor meghallottam, lyukat éreztem a gyomromban, és sokkot éreztem az egész testemben, akkor tudtam, hogy az életem már soha nem lesz a régi...