Repülő Esős éjszaka volt, mint az előző, és gondolj mindenre, hogyan menj ki a világba anélkül, hogy azt gondolná, hogy

Repülő Esős éjszaka volt, mint az előző, és gondolj mindenre, hogyan menj ki a világba anélkül, hogy azt gondolná, hogy bármi történt velem, mint Most, ha kiderült, hogy logikus volt számomra, hogy nedves, hanem azért, mert gondolok ezekre a dolgokra, akkor lesz hogy unatkozom?. Most nem tudom, mit tegyek, egyedül vagyok a házamban, és Alig várom, hogy beszéljek valakivel, maradok pár percet, és arra gondolok, hogy Elmondom annak a személynek, akivel beszélni fogok, de ha már megvan a előkészített beszéd, úgy érzem, nem kell beszélni senkivel többé, úgy érzem, és mintha tanácsot kaptam volna, ez egy furcsa dolog, mert nem idő szükséges beszélni valakivel, és nem is írni vett el Nem igazán értem. Ránézek az órára, este 9 óra van, mit tehetek, ha lefekszem. Valószínűleg nem fogok elaludni, és ha itt maradok, valószínűleg többet fogok unatkozni. Egy dologra gondoltam, hogy a barátomat 16 évesnek nevezni, három évvel idősebb, mint nekem, soha nem jött a házamba, amikor egyedül vagyok, és az apám nem tudja, hogy én Barátom, ha itt találtam volna, nem tudom, mi történhetne, de szükségem van rá. Alig várom, hogy az idő, hogy haza, ők körülbelül 5 perc, de úgy tűnik számomra egy örökkévalóság, amíg végül Ilyen nedvesen érkezik, meghívom, hogy üljön le, és hozok neki egy törölközőt. Aztán én Úgy érzem, az egyik végén csendben maradtunk egy ideig, amíg el nem mondom neki. hogy megcsókoljon, leül és nem mozdul, ahogy én sem, néhány perc megállunk, és elindultunk a szobámba kézen fogva, ő nagyon hideg kezek, nem tudom, ha ijesztő, vagy a hideg van, én is nagyon hideg. Felmentünk a szobámba, és azt akarom mondani neki, hogy menjen el. De nem lehet. Míg a szobámban, ültünk az ágyon nézte a de hirtelen valami odavezet hozzá, és megcsókolom, ő viszonozza nekem, a hideg félre, a félelem, a magány, a szabadság és a vágy, hogy repülni árvíz a gondolkodás, úgy érzem, szabad, hogy a pillanat egyedülálló, sem a Kettő egy szót szól. A szobában csak akkor hallja a hangját a mi a csókok és a fülünk csak azokat a csókokat hallja. De egyik pillanatról a másikra nem csókolt meg engem és a hátát. Nagyon nedves voltam, kinyitottam a szemem, ránéztem, ő rám nézett, felébredtem az én fantáziát, és nézz az ajtó felé, ott volt az apám, láttam kiejteni a szó, hogy azt mondta: "menj el," Én nagyon féltem, és elfogyott, futott, és futott Amíg el nem értem azt az időt, amikor nem tudtam, hol vagyok. Most 5 év után, egy 4 éves, 3 hónapos fiúval és velem. A 18 éves, rájöttem, hogy abban a korban még mindig nem tudott repülni, mert először meg kell tanulnod. vége. Paula A. Q